Délkelet-Ázsia továbbra is a globális kókusztermelés központja. Az olyan országokban, mint Indonézia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam, a kókuszdiót már nem csak hagyományos termékek vagy helyi piacok céljára dolgozzák fel. Egyre több gyár tér át az ipari termelésre az export-élelmiszer-, ital- és összetevő-alkalmazások terén.
Ez a változás megváltoztatja a kókuszdió-feldolgozó üzemek tervezési módját.
A múltban sok processzor egyetlen termékre összpontosított. Előfordulhat, hogy egy gyár csak kókuszvizet állít elő, vagy csak kókusztejet von ki, vagy csak kókuszolajat. Ma ez a modell egyre kevésbé versenyképes. A nagyobb feldolgozók számára az igazi lehetőség abban rejlik, hogy ugyanazt a nyersanyagot használják több hozzáadott értékű-termék előállításához egyetlen integrált létesítményen belül.
A modern kókuszdió-feldolgozó üzem már nem csak a kitermelésről szól. Arról szól, hogyan lehet jobban kihasználni az egész kókuszt.
A friss kókuszdió feldolgozhatókókuszvíz, kókusztej, szűz kókuszolaj és alacsony{0}}zsírtartalmú szárított kókuszdió.A nagy gyárak esetében ezeknek a termékeknek egy projekten belüli kombinálása javíthatja a nyersanyag-felhasználást, csökkentheti a hulladékot, és rugalmasabb üzleti modellt hozhat létre.
Ez különösen fontos a nagy napi mennyiséget kezelő processzorok számára. Miután egy gyár eléri az ipari méreteket50 000-200 000 kókuszdió naponta, a termelés tervezése sokkal összetettebbé válik. Ezen a szinten már nem az a kérdés, hogy melyik gépet vegyük meg. Az igazi kérdés az, hogyan építsünk fel egy teljes rendszert, amely zökkenőmentesen működik, stabil termékminőséget tart fenn, és támogatja a hosszú távú terjeszkedést.
Ez az oka annak, hogy egyre több nagy kókuszdió-feldolgozó halad a kulcsrakész projektmodellek felé.
Egy kulcsrakész kókuszdió-feldolgozó üzemben a különböző feldolgozó szakaszokat egy koordinált rendszerként tervezik. Ez magában foglalja a teljes folyamatfolyamatot, a termelési kapacitást, az elrendezést, a közműveket, a higiéniai követelményeket és a termék jövőbeli bővítését. A különböző beszállítóktól független gépek kombinálása helyett a gyárat egyetlen tömegmérleg és egy gyártási logika köré tervezték.
Nagy projektek esetén ez a megközelítés segít elkerülni sok gyakori problémát. A szakaszok közötti nem kompatibilis kapacitások, a folyamatok közötti instabil áramlás, a telepítés során ismétlődő módosítások és az indítás utáni nehéz karbantartás mind olyan problémák, amelyek gyakran felmerülnek, ha a berendezéseket külön szerzik be. A nagy processzorok általában már a kezdetektől el akarják kerülni ezt a kockázatot.
Ez az egyik oka annak, hogy az integrált kókuszdió-feldolgozó üzemek egyre gyakoribbak Délkelet-Ázsiában. Az exportszabványok emelkedésével és a verseny erősödésével a feldolgozók olyan megoldásokat keresnek, amelyek nemcsak műszakilag működőképesek, hanem kereskedelmileg is fenntarthatóak.
A befektetők és a gyártulajdonosok számára a kulcsrakész modell a projekttervezést is áttekinthetőbbé teszi. Segít összekapcsolni a termékcélokat a mérnöki döntésekkel már a korai szakaszban. Ha az üzem várhatóan egyidejűleg kókuszvizet, kókusztejet, kókuszolajat és alacsony-zsírtartalmú szárított kókuszt fog termelni, a projektet az első naptól kezdve ennek a célnak a szem előtt tartásával kell megtervezni.
A Shanghai Chase-nél ezt a tendenciát egyértelműen látjuk a nagy kókuszprojekteknél. Az ügyfelek már nem csak egy gépről vagy egy elszigetelt folyamatról kérdeznek. Gyakrabban szeretnének megvitatni az üzem kapacitását, a termékkombinációt, az elrendezés tervezését, valamint azt, hogy hogyan lehet a nyers kókuszdióból teljesebb termékportfóliót készíteni.
Az ipari{0}}léptékű gyártásra törekvő kókuszdió-feldolgozók számára a kulcsrakész gondolkodás egyre kevésbé választható, és inkább gyakorlati követelmény.
Ha napi 50 000-200 000 kókuszdió feldolgozási projektet tervez, akkor érdemes a projektet integrált üzemként értékelni, nem pedig különálló gépek gyűjteményeként.